Egy kis tisztás…. a külvilágtól már-már elszigetelten, az Árnyas Erdő védelmet nyújtó fái között, a karavánutaktól is vagy másfél napi járásra…. egy tisztás, mi pár tucatnyi kalandornak az otthont jelenti. Azog felszentelt harcosainak faluja, kik megcsömörlöttek a zsúfolt város aljas kétszínűségétől, mi a bűn melegágyává tette Távolrévet.  Egyszerű emberek, kik elvonultak ebből a fertőből, és az erdőben, a természet érintetlen tisztaságában lelték meg otthonuk. Óvják és tisztelik az erdőt, mely cserébe ellátja őket mindennel, fát ád az építkezésekhez, sebes patakjaiból vizet meríthet a szomjúhozó, vadjai élelem és öltözék gyanánt szolgálnak, növényeiből pedig gyógyteák, kenőcsök készíthetők. Semmijük sincs, mégis mindenük megvan, nem nélkülöznek semmit.

Egy fapalánkkal megerősített fal veszik körül a tisztást, védelem gyanánt a ragadozók és a fagyos téli szelek ellen. Majd nyolc láb magas a palánk és a keleti oldalon egy-egy őrtorony mered az ég felé, mi az új tagok és hívatlan betolakodók jötték hivatott szemmel tartani. A harcosok jelentős része a szabad ég alatt hál, az ősöreg fák biztonságában…. Kószák, ők védelmezik a falucskát körbeölelő területeket, míg a Harcosok vigyázzák a belső rendet.

Nem messze a klánfalutól, bal oldalt tekergőzik át az erdőn egy széles folyó, mintha egy kígyó terpeszkedne el, hosszan elnyúlva, körbeölelve egy kisebb szigetet. A megfáradt utazó álmodni se merne jobbat, mint megmártózni a lassú folyású, sekélyes vízben, s a homokos fövenyen feküdve kipihenni a hosszú út viszontagságait. Ez hát Azog Harcosainak kicsiny menedéke, hol megtisztulhat lelked, szoros harmóniában a természettel.