Hosszú, fáradtságos út mely az Azog harcosainak területére vezet, főként ha gyalogosan közelíti meg az elszánt utazó. Azonban ez a messziség is lassan elkopik, tekinteted előtt feltárulkozik egy hatalmas kovácsoltvas kapu, mely zárt szárnyai egy sárkányt mintáznak kitárt szárnyakkal. Félelmetes látvány? Már-már meghátrálnál, aztán eszedbe jut, hogy e falak mögött békés emberek élnek akik a természet csendjét és rendjét választották hitvallásuknak és csak saját maguk védelmében ragadnak fegyvert. A kapu mindkét oldalán egy-egy őrtorony tör az égre magasan a fejed fölé, hogy az ügyeletes őr onnét követhesse figyelemmel a mezőről érkezőket. A toronyok minden oldalán fáklya gondoskodik arról, hogy akár éjszaka is biztonsággal követhető legyen az érkezők vagy épp távozók mozgása.
Ezekből a védművekből indulnak ki a kőfalak, majd ahogy a tekinteteddel követed láthatod, hogyan váltanak be az erdőbe mindkét oldalon. Szabálytalan időközönként egy-egy kémlelő nyílás látható a falon, míg belülről azokon a helyeken fából ácsolt emelvények biztosítják az őrök feljutását. A rengetegben már némiképp változatosabb képet mutat a falu védelmére emelt építmény. Először csupán elvétve, majd folyamatosan vált át fára a fal anyaga, itt-ott még látható amint kövek sietnek a kétsorban levert hatalmas cölöpök erősítésére, később azonban a majd lábnyi szélességet főként ágak és föld tölti ki. Ez azonban mit sem változtat erején és funkcióján. Az oszlopok mind karóként merednek az égre és a külső sor kicsit kifelé dőlve nehezíti meg a kéretlen látogatók bejutását. Néhol a talán még frissen föld közé temetett zöld ágak megeredtek és magából a falból kinőve zöld bokrok és facsemeték tarkítják az erődítményt, teljességgel az erdő részévé téve azt.