Apró kövekkel kirakott keskeny út vezet a fogadótól nyugatra, egy komor, magányosan álló épület felé, melynek ódon, több láb vastag falait roskatag kőkerítés öleli körbe. A hatalmas tölgyfakapu hívogatón mered Rád, a boltív felett húzódó cirádás betűk pedig óhatatlanul magukra vonják a figyelmed. ~Furor arma ministrat!~ kiáltja a nagyvilágba a tömör kőbe vésett bölcsesség, ami a közös nyelven annyit tesz ~A fegyvereket a téboly irányítja!~ Engedelmeskedve a belső késztetésnek taszítod be a zömök ajtót, mely lassan enged karjaid erejének, s hangosan nyikorogva fordul el a rozsdásodó sarokvasakon. Belépve egy ötszög alapú teremben találod magad, s azonnal megcsapja orrod az áporodott levegő; egy régmúlt harc, egy hajdan élt fegyvermester emlékét hordozva magában…

Tested kellemes bizsergés járja át - a közelgő küzdelem előszele csapott meg -, míg lelked is egyfajta átalakuláson megy keresztül. Teljesen felmagasztosulva a hely szellemétől lépdelsz a falak mellett, gyönyörködve a kiváló ötvösmesterek falon függő remekeiben. Sóvárgó tűzben égő szemeid még nem láttak ennyi csodás harci eszközt egy helyen, itt mindent megtalálsz, mit a rég elfeledett korok és a jelen harcosai valaha is forgattak. Külön-külön falrész a távolsági, egykezes, kétkezes, szúró-, vágó- és zúzófegyvereknek, melyeknek pusztán a végigtanulmányozása is a fél napod igénybe venné…

…Gnóm csatacsákány, cormyr-i harci legyező, ogre nagypenge, kétfejű ork bárd, különféle shurikenek, Sundabarban kovácsolt kétpengéjű kard, handzsár, törpe urgrosh, ismétlő számszeríj, tőrkorbács, Daikyu íj, dobófejsze, dárda, láncos és szöges buzogány, háromágú gladiátor szigony, farkaskasza, vékonypengéjű elf hosszúkard, kétkezes csatabárd….

….és még száznyi számodra ismeretlen rendeltetésű eszköz. A legegyszerűbb vándorbottól kezdve a legmívesebb mithrill kalapácsig, s mindezek számos méretben és kidolgozásban lógnak a falakon, epekedve várva, hogy harcedzett kezed köréjük fonódjon.

És ha ez nem nyűgözné le teljesen lényed, a szemközti fal előtti polc porosodó darabjain vakítóan csillan meg az alkonyati nap utolsó sugara, halványan derengővé változtatva a termet. A roskadozásig telt állvány a számtalan vért, láncing, pajzs, kesztyű, láb- és alkarvédő megannyi fajtáját kínálja, kényed-kedved szerint válogathatsz közülük.

S amint felülkerekedik a harc iránti vágyad az ámulaton, kiválasztva a legalkalmasabb fegyvert és vértet, kissé félve lépsz a középen kialakított körbe, s lábad könnyeden süpped az aréna véráztatta homokjába. A pergő homokszemcsék közé, melyeket előtted jeles harcművészek kopott csizmája is tapodott.

Hosszas gyakorlás, néhol csiszolásra szoruló mozdulatok, könnyed, fürge csapások, s a levegő már meg is telt az izzadság maró illatával, még jobban magával ragadva, szinte húzva a küzdelem felé. Arcodon patakokban folyik a veríték, végigszánkázva annak markáns vonulatain, hogy a következő pillanatban már a mohó, száraz homokkal váljon eggyé. Habár most csak egy mozdulatlan szalmabábu szenvedte csapásaid, elégedetten lépdelsz ki a sápadt holdvilágba, néma, kongó ürességet hagyva magad után.

..... a Pengék Háza egy újabb harcos emlékét zárta ódon falai közé…..