A Fürdő legendája 

„Valamikor régen, az ősidőkben szörnyű átok sújtott le az istenekre: letaszíttattak trónusukról a halandó világba kerülve nekik is meg kellett tapasztalniuk a földi lét kínjait és keserveit.
Ehlonna istennővel is ez történt hajdanán. Ő a mi ligetünkben keresett menedéket, ahol sűrűn meglátogatták hűséges druidái, segítve rajta ezen, szörnyű, halandó állapotában. Itt találkozott egykoron, ezen a tóparton szerelmesével, a férfialakot öltött Azoghastarturuergorral, a már akkoron  ős öreg aranysárkánnyal, és itt fogant Azog is, az istennő és az aranysárkány gyermeke. Az átok akkor szűnt meg mikor Azog az istennő méhének édes terhe volt. Születése után Ehlonnának vissza kellet térnie a mennyekbe, hogy részt vegyen a világ sorsának további irányításában. Így hát elhagyta kedvesét és egy szem fiát, de azok sohasem maradtak magukra: az istennő vigyázó szemei az egek magasából mindig szemmel tartották szeretteit, és mikor kedvesének eljött az ideje, hogy búcsút vegyen a halandó világból, Ehlonna maga mellé ültette őt égi trónusára, s az óta kettesben vigyázzák Azog lépteit. Amikor az istennő távozott a ligetből, megáldotta azt, s mennyei fényét ez a hely az óta is tükrözi. Ezekkel a búcsúszavakkal fordult távozásakor a druidákhoz:
- Drága híveim, most, hogy távozom vendégszerető körötökből, ezt az ajándékot adom nektek. – s azzal a sziklára mutatott, amelyet később az ő tiszteletére szentéllyé alakítottak a hivők, s ekkor a kőből egy kicsiny forrás fakadt fel, mely gyorsan csordogált és hamar megtöltött egy mélyedést a földben.
- Ez a forrás a tiétek. Vize enyhet ad a szomjazónak, s ki alámerül benne, megtisztul a szíve, összeforrnak lelkének sebei és írt az a gyönge test bajaira is.- majd az istennő, miután könnyek között vett búcsút szeretteitől, vakító mennyei fény kíséretében emelkedett fel az egekbe. Ez a forrás táplálja a mai napig a fürdőt, melyet az Ispotály betegei is sűrűn használnak, hisz gyógyító ereje mesés: a sebek összeforrnak, a betegségek enyhülnek, és a megsebzett szívek is gyógyírt találnak a hűs vízben.” 

           Ehlonna fürdője

A falutól vagy fél órányi járásra egy sziklaszirt emelkedik magasan az őt övező fák fölé. Lábánál három oldalról is kis liget határolja, sőt az évszázadok során a repedéseiben megtelepedett bokrok és virágok teszik még látványosabbá. Itt-ott egynéhány a sziklában csak kevés tápanyagot találó elnyomorodott fakezdemény is harcol az életéért, tölgyek, nyírek, fenyők. Mégsem ez a legfontosabb funkciója, a szélvédett nyugati oldalon egy különös építmény vonja magára az idetévedők figyelmét. Félig kőből, félig fából építették és szinte eleven része a sziklaóriásnak, mely mint gyermekét féltő anya, óvón magasodik az emberkéz alkotta házikóra. Ahogy azonban közebb érsz felismered tévedtél, nem is oly kicsiny az épület és masszív, kőből készült falaival valószínűleg könnyedén dacol az idővel. Tetejét ügyes kezű mesterek ácsolták olyan szilárdra, hogy még mindig áll ellentmondva a természet romboló erejének. Fa zsindelyeit benőtte a moha, szinte élénk zölden tündököl a verőfényes nyári napokon.
Belépve egy kis csarnokban találod magad, melyben néhány sárkány motívumon kívül egyéb díszítést nem találsz, majd egy vörösfenyőből készült ajtón át léphetsz be magába a fürdőbe, amely voltaképp csak egy, a hegynyi szikla lábánál lévő mélyedés. Az idők folyamán simára koptatta alját a szikla repedésén át zubogva érkező és kristálytiszta forrás melyet a legenda szerint Ehlonna fakasztott elsőszülött gyermekének.
"Ez a forrás táplálja a mai napig a fürdőt, melyet az Ispotály betegei is sűrűn használnak, hisz gyógyító ereje mesés: a sebek összeforrnak, a betegségek enyhülnek, és a megsebzett szívek is gyógyírt találnak a hűs vízben.”
Hogy a távozó víz hol és mikor tűnik el a medence repedéseiben senki sem tudja nyomon követni, az ideérkezők megelégednek a fürdő csodás erejével és nem kutatják titkait, sem eredetét. Fényről a tetőn szórványosan elhelyezett lyukak gondoskodnak, a rajtuk beszűrődő napsugarak táncot járnak az apró hullámokon ahogy a szikláról a medencébe csorog a víz. Csak a víz csobogása és a falakról visszaverődő hang mely ebben a szentélyben hallatszik. Mégis oly nyugalmat áraszt magából a hely szelleme, hogy beléptedkor azonnal elfelejted kisebb-nagyobb gondjaid és önfeledten adod át tested lelked a fürdés végtelen örömének. Körben a falak mentén fából faragott és kőből csiszolt padok várják az érkezőt, pihenést nyújtva számára.
Lépj be és újjászületve, megtisztulva hagyhatod el az Istennő tekintetétől védett szentélyt.